A Be. meghatározza a tanú fogalmát:
Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. [Be. 168. § (1) bekezdése]
Látszólag mindenki tudja ki az a tanú, de a gyakorlatban ennek megválaszolása olykor nagyobb felkészültséget igényel:
a 163. § (1) bekezdése szerint pedig a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. Lényeges körülménynek pedig azok tekinthetők, amelyek megállapítása a bűnösség megállapítását vagy akár a büntetőjogi szankció kiszabását jelentősen befolyásolhatják.
Kiemelendő, hogy a tanú csak tényekre hallgatható ki, azaz jogkérdésre nem. Így pl. a tanú jogi álláspontja, véleménye tőle nem kérhető számon.
Ha a törvény kivételt nem tesz, a tanú köteles vallomást tenni.
A tanú vallomástételének akadálya:
a vallomástétel tilalma
a vallomástétel megtagadása[A Be. 169. § (1) bekezdése]
A tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni akkor is, ha az a bűncselekmény elkövetésekor, illetve akkor is, ha a kihallgatásakor áll fenn.
Rendkívül fontos törvényi előírás, hogy a vallomástétel akadályaira vonatkozó rendelkezések megsértésével kihallgatott tanú vallomása – az e törvényben meghatározott kivétellel – bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
A vallomástételi akadályok két csoportra oszthatóak. Egyik esetben a vallomástétel akadálya feltétlen (abszolút), ezért a törvényben írt feltételek fennállása esetén az, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet, nem hallgatható ki tanúként;
a másik esetkörben azonban a vallomás megtétele vagy megtagadása az erre okot adó törvényi feltételek fennállása esetén a tanúnak az elhatározásától függ (azaz relatív vallomástételi akadály).
|
Abszolút vallomástételi akadályok |
Relatív vallomástételi akadályoko |
|
1) védői titok 2) vallási titok 3) testi vagy szellemi állapot 4) minősített adattal kapcsolatos titoktartási 5) kötelezettség
(Be. 170. §)
|
1) a terhelt hozzátartozója önvád tilalma: aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná (az ezzel kapcsolatos kérdésben) 2) foglalkozási titok 3) közmegbízatási titok 4) a médiatartalom-szolgáltató (az informátor személyének felfedésére irányuló kérdésben) (Be.171.-174.§) |
Az abszolút akadályt megalapozó körülményeket az eljáró hatóság hivatalból köteles vizsgálni. A hatóságnak abban a ténykérdésben, amelyben a vallomástételi akadály fennáll, minden mérlegelés nélkül kell a kihallgatást mellőznie, mégpedig akkor is, ha az érintett személy esetleg vallomást kíván tenni.
A védői titok:
A védői titok kapcsán ki kell emelni, hogy az nem egyenlő az ügyvédi titokkal, azaz minden védői titok ügyvédi titok, de nem minden ügyvédi titok védői titok.
A védő tanúként történő kihallgatása kizárt minden olyan bizonyítandó tényre, amelyre vonatkozó tudomása a védői pozíciójából származott (amit mint a terhelt védője megtudott), továbbá arra is amit ő a terhelttel mint a védője közölt. Az ilyen tények tanúként való közlésére a védence sem adhat érvényes felhatalmazást a védőnek.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény a továbbiakban: Üttv.)9. § (1) bekezdése határozza meg az ügyvédi titok fogalmát:
Ügyvédi titok minden olyan tény, információ, adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlása során szerzett tudomást.
Az ügyvédi titok (mint foglalkozási titok!) kiterjed a titkot tartalmazó iratra és más adathordozóra is
A titoktartási kötelezettség független az ügyvédi tevékenység folytatására létrejött jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés, vagy a megbízási jogviszony megszűnése után is fennmarad.
A titoktartásra kötelezett személy az ügyvédi titkot mindenkivel szemben köteles megőrizni. [Etikai Szabályzat 3/1. pontja]
A gyakorlatban az is problémát jelenthet, hogy kit kötelez az ügyvédi titok: csak az ügyvédet, vagy pl. az ügyvédi iroda titkárnőjét is?!
A titoktartási kötelezettség alanyai
ügyvédjelölt, jogi ea., egyéb alkalmazottak
Az ügyvédi titokkal az ügyfél vagy jogutódja jogosult rendelkezni. [Üttv. 12. § (1) bek.]
– megbízó
– megbízás szándéka esetén
– harmadik személy javára kötött megbízás esetén
– több megbízó
– okiratszerkesztés esetén
– jogi személy
– felszámolás
– jogutódlás
A titoktartás alóli felmentés
Az ügyvédi tev. gyakorlója az ügyvédi titokról csak akkor tehet tanúvallomást, akkor szolgáltathat adatot, ha részére a titok jogosultja felmentést adott. (Üttv. 9. § (3) bek.)
kivéve a védői titkot! – abszolút tilalom, ez alól ugyanis nem adható felmentés. Az ügyvéd tehát, mindarról, amelyről védői minőségében szerzett tudomást, nem tehet vallomást.
Minden más esetben tehát relatív vallomásmegtagadási akadályról van szó. Ez alól felmentést adhat a titokgazda. Ezen felmentés körében
Kivételek a titoktartási kötelezettség alól
az ügyvédet nem terheli titoktartási kötelezettség:
– saját ügyféllel, munkáltatóval szemben
– az ÜI tagjait egymással szemben
– alkalmazottal, helyettes ügyvéddel szemben
– kamarai eljárásban
– ügyvéd ellen indított perben
– ügyvéd elleni büntetőeljárásban
– ügyvéd/ügyfél a bcs. sértettje
– megtévesztett ügyvéd
– pénzmosási tv.
– versenyhivatali eljárásban.
A védekezés céljából készült irat védelme (Üttv. 13. §)
titkot tartalmazó iratokat, adatokat nem tárhatja fel, de a hatóság eljárását nem akadályozhatja;
Vallási titok
Az egyházi, vagy a törvény szövege szerint ilyen jogállású más személy tanúként kihallgatásának abszolút tilalma csak azokra a tényekre vonatkozik, amelyek az e hivatásbeli titoktartás körébe tartoznak.
Arra nézve, hogy ki tekinthető egyházi személynek a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. tv. határozza meg. Eszerint egyházi személy a bevett (elismert) egyház belső szabályában meghatározott, az egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő természetes személy.
Az egyházi személy kizárólag arra a bizonyítandó tényre nem hallgatható meg, amire hivatásánál fogva – a hitéleti ténykedésével összefüggésben – titoktartási kötelezettsége áll fenn.
Végső soron az egyház vezető hivatalának vagy személyének megkeresésével dönthető el, hogy a bizonyítandó tényre vonatkozó tudomás titoktartási kötelezettség alá esik, vagy sem.
Az egyházi személy titoktartási kötelezettségének tipikus esete a gyónási titok.
Testi vagy szellemi állapot
Az tanúskodhat, aki képes a körülötte zajló jelenségek, történések észlelésére, és az észlelések emlékképként való rögzítésére, megőrzésére, avagy a mástól szerzett jelenségekre történésekre vonatkozó információk emlékezetben tartására. Akinek hiányzik ez a képessége, nem lehet tanú.
A tanúskodási képesség hiányának megállapítása kettős, objektív és szubjektív feltételtől függ. Objektíve függ a kihallgatni kívánt személy fogyatékosságától. A testi fogyatékosság azonban önmagában még nem alapozza meg a vallomástételi képesség hiányára vonható következtetést, hanem csak akkor, ha az valóságos összefüggésben van a releváns történés (tény) észlelésének a módjával vagy lehetőségével. A mozgáskorlátozott személy pl. minden további nélkül kihallgatható az általa látottakról vagy hallottakról, a vak ember is tanúvallomást tehet az általa hallottakról, csak a “látottakról” kizárt a kihallgatása. Szubjektíve az eljáró bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóságnál szolgálatot ellátó személy (hatóság) megítéléstől függ a vallomástételi képtelenség megállapítása, nevezetesen attól, hogy a hatóság a testi-szellemi fogyatékosságot olyan mértékűnek értékeli-e, amelyből nyilvánvalóan következik, hogy a tanú nem tud helyes – a valóságot tükröző – vallomást tenni.
(3) A tanú indítványára a megjelenésével felmerült költséget a jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság megállapítja és megtéríti. Erről a tanút az idézésben, valamint a kihallgatásának befejezésekor tájékoztatni kell.
(4) A tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. A tanút erről az idézésében tájékoztatni kell.